Az 1914-es brit Birodalmi Transzantarktiszi Expedíció tagjai miután hajójuk elsüllyedt, hónapokig sodródtak reményvesztetten a jégtáblákon, míg megannyi viszontagság után sikeresen megmenekültek. Alfred Lansing az expedíció még életben lévő tíz tagjával 1959-ben folytatott interjúk, a fennmaradt naplók és feljegyzések alapján írta meg lebilincselően izgalmas dokumentumregényét. A lélegzetelállító történet - melyet az expedíció ausztrál fotósának, Frank Hurley-nek szenzációs felvételei illusztrálnak - az emberi tudásvágy, elszántság és akaraterő megrázó erejű szimbóluma.

Alfred Lansing (1921-1975) amerikai író-újságíró Chicagóban született. 1940 és 1946 között az amerikai haditengerészetnél szolgált, ezt követően az illinois-i Északnyugati Egyetemen szerzett újságírásból diplomát. 1952-től szabadúszó íróként tevékenykedett.

Olvasói vélemények

„Kevés olyan expedíciós beszámolót olvastam, amely annyira részévé tudott tenni az eseményeknek, mint ’A Déli-sark foglyai’. Éreztem közben a süvítő szél metsző hidegét, hallottam a jég ropogását, a hajótest utolsó reccsenéseit. Hiteles, emberi, megrázó. Köszönöm, hogy olvashattam.”

Gál József, a Szent Jupát és az Equator kétszeres földkerülő vitorlázója

„Borzasztó, hónapokig tartó, embert próbáló egyéni és közös erőfeszítésekről olvashatunk, a fizikai teljesítőképesség határán végrehajtott, több ütemben zajló menekülésről, mely során rengetegszer kellett döntést hozni. „

„Az egyik múltbéli kedvenc egyéniségem Shackleton.  Csodálattal adózok a teljesítményének. A küzdeni akarása és a kitartása példaértékű.  A hozzáállását és a vezetői képességeit emberek százai elemzik, és megpróbálnak rájönni, hogy mi a titka.  Az utókor emlékezete tisztelettel adózik a neve előtt, még akkor is, ha ő nem ebben a témában akart sikereket elérni, és mégis meglehet, hogy ez nagyobb emberi tett, mint amit ő maga elé célul tűzött.
Az írót is dicséret illeti, mert megfogta a lényeget, és kiemelte a fontos dolgokat, momentumokat. Jól megrajzolta számunkra Shackletont és csapatát.”

„Érdemes mindenkinek elolvasni, hiszen sok mindenre megtanít ez a könyv: a reményt még a legkilátástalanabb helyzetben sem szabad elveszteni, valamint arra, hogy együtt, egymást segítve minden könnyebb, még az elviselhetetlent is könnyebb elviselni.

Jól megírt könyv ez, a naplórészletek és fotók segítségével még élethűbb lesz.”

Budapest, Park Kiadó, 2018. 339 p.

Könyvtári jelzet: L 25